Azért egy kicsit több és tanulságosabb annál, mintsem egy "Saját Fórum"...
Lehet, hogy mindenki bújta a netet a megoldásért, de ennyire triviális megoldásra senki nem gondolt.
[OFF]
Mesélek egy igaz történetet a trivialitásról, a dolgok nyilvánvalóságáról:
Tudjátok, hogy főállásban könyvelőirodám van. Új kolléganőt alkalmaztam, akire 3-4 hét múlva panaszkodik az irodavezetőm:
- Az új kolléganő jónéhány számláról egyszerűen lehagy néhány tételt, hiába szóltam neki párszor, rendszeresen találunk hiányosan könyvelt tételeket.
Hallgattam egy darabig a panaszát, de a helyzet nem változott, ezért magam néztem utána a kérdésnek, nem tűnt olyan kolléganőnek, aki csak azért sem csinál meg valamit.
Kérdezem tőle, hogy és mint és miért? Megszeppenve mondja, hogy ő igyekszik, de saját maga sem érti, miért. Mondom az irodavezetőnek, adjon egy olyan számlát, ami éppen kehesnek mutatkozott. Odaadja, szép hosszú, majdnem teljes A/4-es méretű számla volt. Mondom a kolléganőnek, könyvelje le.
Nekiállt könyvelni, én meg mögüle néztem a számlát és a monitort.
- Kész! - mondja, és átadja a számlát nekem ellenőrzésre.
Rápillantva a számlára és a monitorra, azonnal láttam, hogy nem stimmel.
...
Nem húzom tovább a történetet, mondom a lényeget: A kolléganőnek az elülső fizikai adottságai nem csekély méretűek voltak; azok a számlák, amelyeket nem takart ki az asztal fölé hajolva, tökéletesen lettek könyvelve, amelyek nagyobbacskák voltak, és az adottságok árnyékába kerültek, azoknak a vége nem került könyvelésre.

[/OFF]
Néha előttünk van teljesen nyilvánvalóan a megoldás, csak nem jövünk rá.